-Rachel, Rachel!-rázogatott valaki.-El fogsz késni!-erre a mondatra kinyitottam a szemem és úgy kiugrottam az ágyból, hogy Amanda majdnem a földön landolt.
-Öt perc és kész vagyok!-felkaptam pár ruhadarabot majd a fürdőbe rohantam.
Ezt vettem fel:
-Szuper vagyok! Már második nap kések.-nevettem.
-Még van tíz perc. Elviszlek kocsival!-rázta meg a kocsikulcsot Amanda.
-Köszi!-mosolyogtam rá hálásan. Tizenöt perc alatt értünk oda.
-Itt van egy kis pénz!-nyomta a kezembe.-Vegyél valami reggelit, de ne költsd el az összeset, és vigyázz magadra, majd hívj!
-Köszi. Oké, vigyázok, és majd ha vége a sulinak. Szia.-miután elköszöntem lóhalában kezdtem el futni a folyosón. Megláttam az egyik osztálytársam aki épen fellépett az első lépcsőfokra.
-Josh, Josh! Várj meg!-kiabáltam utána.-Melyik terembe leszünk?-értem utol.
-Fent a nyelvi teremben!-mosolygott rám.
-Őhhh... milyen nyelv?-kérdeztem. Nem emlékszem, hogy lenne bármilyen nyelv órám.
-Francia.
-Oh az könnyű.
-Már akinek!-nevetett.
-Hölgyeké az elsőbbség!-nyitotta ki az ajtót. Hmm milyen udvarias.
-Regardez. Où étiez-vous si longtemps? Dix minutes devrait être ici! (Nocsak. Hol voltak ennyi ideig? Tíz perce itt kéne lenniük!)-halottam egy női hangot. Gondolkozás nélkül válaszoltam.
-Je suis désolé mais je me suis endormi et j'ai demandé à Josh à prendre. (Elnézést de elaludtam és megkértem Josht, hogy hozzon be.)
-Jól van. Üljenek a helyükre. Ön az új diák kisasszony?-éppen a naplót írta.-Josh a helyére sietett.
-Igen. Rachel Peterson.Amerikai vagyok, de Franciaországból jöttem még nyár elején. Ott éltünk több évig.
-Akkor neked nem tudok semmi újat tanítani.-egy pillanatra felnézett.-Lehetne, hogy máshol végezzétek a személyes dolgaitokat?-utalt a hátul csókolózó párra.-Páros munka lesz. Olivia mostantól Lexi mellett fogsz ülni. Rachel, te pedig ülj le a helyére!-felállt és egy papír kupacot dobott le Lívia elé.-Ezt oszd ki légyszíves!
Kb így néz ki a terem és nekem a negyedik sorba kellett felmásznom.
-Ha csak egy ujjal is hozzá mersz érni a barátomhoz kitekerem a nyakad!-ezzel az ellenség szerzéssel rekordot döntöttem. Bár nem tudom mit ártottam neki de ránézésre nekem se volt szimpatikus. Leültem a srác mellé.
-Szia, Logan vagyok.-mosolygott rám. Ma mindenkinek ilyen mosolygós kedve van?
-Tudom.-válaszoltam unottan.-Értesz valamennyit a Franciához?-nézetem a szemébe. Hűha még nem is vettem észre, hogy milyen kék a szeme. Az előbb még szürke volt.
-Hahó. Itt vagy?-zökkentett vissza a valóságba.
-Igen. Nos?-vettem elő a cuccom.
-Amennyit kell annyit tudok! Kösz Lívia.-vette el a lapot.
-Már azt hittem, hogy be se jössz!-hajolt oda hozzám Lívia.-Amúgy honnan van meg neked Josh száma?
-Ajh. Nincs. Nagy nénim hozott be, Joshal csak a lépcsőnél találkoztam.
-Látom Lívia, beszélgetős kedvedben vagy!-szólt a tanárnő.-Menj a helyedre és ti kezditek az első feladatot Adammel.
A többi óra unalmasan telt el. Az utolsó osztályfőnöki volt amin nagyon könnyű feladatokat csináltunk. Szóval játszottunk. Kicsengetés után kikísértem Líviát akiért jött az anyukája. Miután bemutatkoztam és elköszöntem elindultam a büfébe.
-Héj, kislány!-kiáltott vaki. Hátrafordultam és megláttam a lépcső tetején Logant.
-Nekem szóltál?-kérdeztem meglepődve.
-Látsz itt rajtad kívül mást?-indult meg felém.-Azt hiszem ezt tegnap te hagytad el.-amit mellém ért a kezembe nyomott egy tárgyat.
-Jézusom! A telefonom!-hirtelen megöleltem, majd azzal a lendülettel el is engedtem.-Bocsi, amúgy köszi!
-Logiiii! Mennyünk már!-visított a lépcső tetején álló Olivia.
-Most megyek kislány.-mondta majd rám kacsintott.
-Ne hívj így, és tudtommal már van barátnőd.-néztem rá szúrós szemmel de nem sikerült mivel elmosolyodtam.
-Rendben. Holnap találkozunk kislány.-indult el Olivia felé. Erre egy sóhajtással válaszoltam.
-Ez mi volt Logi?-nem hallgatóztam de ezt a hang frekvenciát bárki hallja.
-Semmi, drágám.-válaszolt neki majd halottam ahogy becsukódott az ajtó. Vettem egy almát mivel még volt öt percem a szakkörig. Megettem a gyümölcsöt majd felhívtam Amadnát. Rajzon Josh mellett ültem. Csendéletet kellett rajzolni és következő órán is fojtathatjuk. Kiderült, hogy Josh közel lakik hozzánk szóval hazakísért. Megcsináltam a házikat megvacsoráztam. Amanda kifaggatott, hogy ki volt az a fiú aki hazakísért meg, hogy van e még ilyen helyes srác az osztályomban, van e már barátnőm, meg ilyen és ehhez hasonló dolgok. Miután sikerült teljesen kimerítenie megfürödtem és elmentem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése