2, rész

*Szeptember 02. kedd*

-Rachel, Rachel!-rázogatott valaki.-El fogsz késni!-erre a mondatra kinyitottam a szemem és úgy kiugrottam az ágyból, hogy Amanda majdnem a földön landolt.
-Öt perc és kész vagyok!-felkaptam pár ruhadarabot majd a fürdőbe rohantam.
Ezt vettem fel:

Ezzel a felsővel:

Lerohantam a lépcsőn majd vissza mert fent hagytam a táskám.
-Szuper vagyok! Már második nap kések.-nevettem.
-Még van tíz perc. Elviszlek kocsival!-rázta meg a kocsikulcsot Amanda.
-Köszi!-mosolyogtam rá hálásan. Tizenöt perc alatt értünk oda.
-Itt van egy kis pénz!-nyomta a kezembe.-Vegyél valami reggelit, de ne költsd el az összeset, és vigyázz magadra, majd hívj!
-Köszi. Oké, vigyázok, és majd ha vége a sulinak. Szia.-miután elköszöntem lóhalában kezdtem el futni a folyosón. Megláttam az egyik osztálytársam aki épen fellépett az első lépcsőfokra.
-Josh, Josh! Várj meg!-kiabáltam utána.-Melyik terembe leszünk?-értem utol.
-Fent a nyelvi teremben!-mosolygott rám.
-Őhhh... milyen nyelv?-kérdeztem. Nem emlékszem, hogy lenne bármilyen nyelv órám.
-Francia.
-Oh az könnyű.
-Már akinek!-nevetett.
-Hölgyeké az elsőbbség!-nyitotta ki az ajtót. Hmm milyen udvarias.
-Regardez. Où étiez-vous si longtemps? Dix minutes devrait être ici! (Nocsak. Hol voltak ennyi ideig? Tíz perce itt kéne lenniük!)-halottam egy női hangot. Gondolkozás nélkül válaszoltam.
-Je suis désolé mais je me suis endormi et j'ai demandé à Josh à prendre. (Elnézést de elaludtam és megkértem Josht, hogy hozzon be.)
-Jól van. Üljenek a helyükre. Ön az új diák kisasszony?-éppen a naplót írta.-Josh a helyére sietett.
-Igen. Rachel Peterson.Amerikai vagyok, de Franciaországból jöttem még nyár elején. Ott éltünk több évig.
-Akkor neked nem tudok semmi újat tanítani.-egy pillanatra felnézett.-Lehetne, hogy máshol végezzétek a személyes dolgaitokat?-utalt a hátul csókolózó párra.-Páros munka lesz. Olivia mostantól Lexi mellett fogsz ülni. Rachel, te pedig ülj le a helyére!-felállt és egy papír kupacot dobott le Lívia elé.-Ezt oszd ki légyszíves!
Kb így néz ki a terem és nekem a negyedik sorba kellett felmásznom.

Olivia szándékosan nekem jött miközben mentem felfelé a lépcsőn és szúrósan a szemembe nézett.
-Ha csak egy ujjal is hozzá mersz érni a barátomhoz kitekerem a nyakad!-ezzel az ellenség szerzéssel rekordot döntöttem. Bár nem tudom mit ártottam neki de ránézésre nekem se volt szimpatikus. Leültem a srác mellé.
-Szia, Logan vagyok.-mosolygott rám. Ma mindenkinek ilyen mosolygós kedve van?
-Tudom.-válaszoltam unottan.-Értesz valamennyit a Franciához?-nézetem a szemébe. Hűha még nem is vettem észre, hogy milyen kék a szeme. Az előbb még szürke volt.
-Hahó. Itt vagy?-zökkentett vissza a valóságba.
-Igen. Nos?-vettem elő a cuccom.
-Amennyit kell annyit tudok! Kösz Lívia.-vette el a lapot.
-Már azt hittem, hogy be se jössz!-hajolt oda hozzám Lívia.-Amúgy honnan van meg neked Josh száma?
-Ajh. Nincs. Nagy nénim hozott be, Joshal csak a lépcsőnél találkoztam.
-Látom Lívia, beszélgetős kedvedben vagy!-szólt a tanárnő.-Menj a helyedre és ti kezditek az első feladatot Adammel.
A többi óra unalmasan telt el. Az utolsó osztályfőnöki volt amin nagyon könnyű feladatokat csináltunk. Szóval játszottunk. Kicsengetés után kikísértem Líviát akiért jött az anyukája. Miután bemutatkoztam és elköszöntem elindultam a büfébe.
-Héj, kislány!-kiáltott vaki. Hátrafordultam és megláttam a lépcső tetején Logant.
-Nekem szóltál?-kérdeztem meglepődve.
-Látsz itt rajtad kívül mást?-indult meg felém.-Azt hiszem ezt tegnap te hagytad el.-amit mellém ért a kezembe nyomott egy tárgyat.
-Jézusom! A telefonom!-hirtelen megöleltem, majd azzal a lendülettel el is engedtem.-Bocsi, amúgy köszi!
-Logiiii! Mennyünk már!-visított a lépcső tetején álló Olivia.
-Most megyek kislány.-mondta majd rám kacsintott.
-Ne hívj így, és tudtommal már van barátnőd.-néztem rá szúrós szemmel de nem sikerült mivel elmosolyodtam.
-Rendben. Holnap találkozunk kislány.-indult el Olivia felé. Erre egy sóhajtással válaszoltam.
-Ez mi volt Logi?-nem hallgatóztam de ezt a hang frekvenciát bárki hallja.
-Semmi, drágám.-válaszolt neki majd halottam ahogy becsukódott az ajtó. Vettem egy almát mivel még volt öt percem a szakkörig. Megettem a gyümölcsöt majd felhívtam Amadnát. Rajzon Josh mellett ültem. Csendéletet kellett rajzolni és következő órán is fojtathatjuk. Kiderült, hogy Josh közel lakik hozzánk szóval hazakísért. Megcsináltam a házikat megvacsoráztam. Amanda kifaggatott, hogy ki volt az a fiú aki hazakísért meg, hogy van e még ilyen helyes srác az osztályomban, van e már barátnőm, meg ilyen és ehhez hasonló dolgok. Miután sikerült teljesen kimerítenie megfürödtem és elmentem aludni.

1, rész

*Szeptember 01.*
Rachel Petersonnak hívnak és még nyár elején érkeztem Amerikába a nagynénimhez, Amandához. Most szeptember van szóval kezdődik a suli. Sport és egyben művészeti gimi második osztályában kezdem az évet.
-Rachel kész a reggeli! Lennél szíves lefáradni?-kiabál fel a nagynénim.
-Még egy pillanat!-kaptam fel a táskámat majd lerohantam és állva kezdtem el enni. Fel alá járkáltam az idegességtől.
-Nyugodj meg egy perc és itt van az iskolabusz.-fogta meg a vállam és megállított.
-Jó, jó, de...
-Nincs semmi de!-szakított félbe.-Minden remekül fog menni!-hangos dudaszó szakította félbe a beszélgetésünket.-Indulj!-nyomta a kezembe a táskám. Egy enyhe gyomorgörcs kíséretében kiléptem az ajtón, bedugtam a fülembe a fülhallgatót és elindultam a busz felé.

Felszálltam és leültem középre az ablakhoz. Két megálló után valaki úgy lehuppan mellém, hogy ijedtemben eldobtam a telefonom. Lehajoltam, hogy felvegyem de összeütköztem valakivel.
-Szuper!-kiáltottam fel, majd megfogtam a fejemen a fájó részt.-Nem tudnál odafigyelni!-förmedtem rá. Elkezdett halkan kuncogni.-Ez nem vicces!-mondtam mérgesen és egészen a suliig az ablakon bámultam kifelé. Amint leszálltam az igazgatóiba mentem, hogy útbaigazítsanak. De ahelyett, hogy bármit is csináltak volna a hangosbemondón ide hívtak egy lányt.
-Rachel ő itt Lívia Peterson!-mutatta be Steven igazgató.
-Szia én az osztálytársad vagyok és körbevezetlek.-mosolygott rám.-Lehet, hogy az első óráról lemaradunk.
-Rendben.-elindultunk. Végigmutogatta az egész iskolát, majd megálltunk a 16-os terem előtt.
-Nos úgy látszik, hogy kicsengetés előtt végeztünk. Ez a mi termünk.-nyitott be majd a helyére viharzott.
-Nem jön be kisasszony?-szólt ki egy mély hang. Vettem egy mély levegőt majd beléptem az ajtón.-Ha kérhetem mutatkozzon be.
-Rachel Peterson vagyok. 16 éves és Franciaországból jöttem.
-Robert Crowley az osztályfőnök.-állt fel majd kezet nyújtott. Kedvesnek tűnik.-Milyen külön foglalkozásra jelentkezett?-érdeklődött tovább.
-Rajzra!-jelentettem ki büszkén.
-Végre valaki!-kiáltott fel az egyik fiú.
-Ülj le oda Josh elé!-ó szóval a rajzos srácot Joshnak hívják. Most már két osztálytársam nevét tudom. Ez haladás!
-Nos akkor fojtassuk ott ahol abbahagytuk.-mondta a tanár úr. Azzal telt el az egész nap, hogy megtanuljam ki kicsoda. A buszon egészen hazáig Líviával beszélgettem. Nagyon jó fej és humoros is. Amandával vacsoráztam aki kifaggatott a mai napomról. Megmosakodtam és lefeküdtem aludni. Holnap már rajz szakkör is lesz. Imádok rajzolni.

Szereplők

Igazából a szereplőkről nem írnék semmi jellemzőt. Csak annyival tudok szolgálni, hogy majd a történetből kiderül. (A történetben szereplő zenék úgy lesznek feltüntetve mintha a szereplők írták volna.) 

Rachel Peterson

(16 éves)

Lívia Sanders

(15 éves)

Lexi Young

(15 éves)

Olivia Avans

(16 éves)

Emily Young

(15 éves)

Josh Henderson

(16 éves)

Logan Hemsworth

(16 éves)

Adam Ross

(15 éves)

Bred Eliston

(15 éves)

George Eliston

(16 éves)